GYŰLÖLÖM A SZEGÉNYSÉGET!

Gyűlölöm a szegénységet,
Nyomorba dönt embereket.
Szertefoszlanak az álmok,
Csődbe mennek boldogságok.

Mind egyformának születtünk,
Csecsemőként még nevettünk.
Nem tudjuk, hogy mi vár reánk,
Mit nyújt nekünk édes hazánk?

Gyermekkorban már érezzük,
Különbséget megszenvedjük.
A ruhánkon is meglátszik,
Hogy ott valami hibázik.

Az uzsonnák sem egyformák,
Néhánynak még jut libamáj.
Félrehúzódik a szegény,
Eszik vagy nem, – hiú remény.

Korgógyomrú gyerekeknek,
A tudomány is nehezebb.
Mégis sok tudós és művész,
Nyomortanyán élt egykor rég.

Tehetségek elkallódnak,
Felnőttként csak nyomorognak.
Pénz az úr, ami határoz,
Gazdagnak boldogságot hoz.

Ámde van sok szegény-gazdag,
Ki tehetős boldogtalan.
Vagyonának nincsen haszna,
Silány lelkéért mihaszna.

Nyomor a züllés bölcsője,
Kilátástalan jövője.
Kilábalni nehéz onnan,
Béklyóként tart fogva ottan.

Gyűlölöm a szegénységet,
Igaztalan ígéretet.
Az öncélú vívmányokat,
Uralkodó viszályokat.

Harcot vívnak, harcba szállnak,
Szebb jövőről vitatkoznak,
Ígérnek, fűt-fát a népnek,
Az éhező embereknek.

Közben vagyonuk gyarapszik,
A cél így mindent szentesít.
Hatalommal a kezükben,
Sikkasztanak egyre többen.

Palotákban urizálnak,
Luxusautóval utaznak.
Munka nélkül kivetetten,
Hajléktalan, padon pihen.

Adócsaló vezetőknek,
Szemet hunynak, – nem büntetnek.
Elfeledik csalásukat,
Példát ritkán statuálnak.

Míg a gazdag, gazdagodik,
(A) szegény egyre szegényedik.
Szinkronba így sosem érnek,
Még csak nem is remélhetnek.

Akik hatalomra jutnak,
Harácsolást gyakorolnak.
Mézes-madzag módszerével,
Csapnak be úgy szépszerivel.

Meghalt Mátyás, nincs igazság,
Gyűlölöm mind az ebadtát.
Szegény gazdag harca ádáz,
Hová jut így majd a világ.

Makó, 2015-10-29