MÉRT NEM CSENG A TELEFONOM?

Mért nem cseng a telefonom,
Miért hallgat, hisz úgy várom?
Számom tudja, mégsem berreg,
Bennem gondolatot gerjeszt.

Végre cseng egy pillanatra,
Majd elhallgat, zengő szava.
Elfelejtette a számom,
Jut eszembe gondolatom?

Ki hívhatott, észre vette,
Rossz gombra tévedt a keze.
Ezért gyorsan kikapcsolta,
Engem rútul, jól becsapva.

Ülök, s nézem, szuggerálom,
De csődöt mond tudományom.
Várok epekedve nézve,
Talán megenyhül a szíve.

Bezongorázza számomat,
Jó híreket, csak úgy mondhat.
A távolság egy pillanat,
Érzelmeknek utat nyithat.

Nem kellene mást tennie,
Rám gondolni epekedve.
Készülékét kézbe véve,
Hozzám ekképp csengethetne.

Macska egérharc ez nekem,
S közben elszorul a szívem.
Csak egy perc és elmondhatná,
Mire várok, tudathatná.

De nem szól az átkozott gép,
Hallgat, mintha nem is lennék.
Bellnek találmánya néma,
Olyan, mintegy sárgarépa.

Nem ér többet, hogyha hallgat,
Minek is van, mire jó az?
Nincsen lelke, nincsen szíve,
Csak talány a nagy semmibe.

De most megszólal a csengő,
Felkapom, s kezem remegő.
Akkor veszem bambán észre,
Kapucsengő szól, jelezve.

Nagyot nyelek, most bosszúsan,
Ki zavarhat, magányomban?
Ki az kérdem nyugodt hangon,
S közben telefonom tartom?

Zsibárus áll ajtóm előtt,
Guta üt meg, vagy majd én őt?
Zavarja álmodozásom,
Ezért rögvest elzavarom.

Visszaülök a helyemre,
S tovább várok a semmibe.
Nem igaz, hogy elfeledte,
Talán, mondta menet közbe’.

Türelmesen tovább várok,
S közben pedig hozzá vágyok.
Várok, várok, s egyre várok,
Miközben le, s fel járkálok.

Földhöz vágom, agyoncsapom,
Ne legyen ily telefonom.
Hogyha nem szól, minek legyen,
Némasága a kezemben?

No, de mocorogni kezdett,
Nagy hirtelen fel is csengett.
Téves hívás jött most nekem,
S telefonom földhöz vertem!

Makó, 2015-10-28