ÍTÉLETIDŐ

ÍTÉLETIDŐ Mennydörög az ég,Haragszik az Isten,Villám cikázikS lecsap sok-sok helyen. A zápor esik,Felhőszakadás van,Hömpölyög a víz,S megáll nagy tócsákban. Árad a folyó,S nem fér már medrébe’,Gátat áttörveÖmlik mindenfele. Hullámzik nagyon/a/ felkorbácsolt tenger,A szökőárbanFuldoklik, sok ember. A szél is pusztít,Rombolni van kedve,Fákat csavar ki,Száguld eszét vesztve. Ítéletidő,Hurrikán közeleg,Forgószél felkapTetőt, cserepeket. Viszi /a/ magasba,Aztán földhöz vágja,Összetör mindent,Kárt … Olvass tovább

AZ IDŐ

AZ IDŐ Az idő soha meg nem áll,Rohanva fut s múlik a nyár.Arcunkra íródik korunk,Minden percben így változunk. Szemünk fénye halványodik,Hallásunk is egyre kopik.Elszállnak az ifjú évek,Cserbenhagynak, messze mennek. Emlékeink kopogtatnak,Sokszor fáj, de meg is nyugtat.Jövőnkben is múltat látunk,Visszanézünk s úgy haladunk. Az éveink sokasodnak,Lábaink is meg-megrogynak.Tavaszt várunk s ősz érkezeik,Jön a zord tél, közeledik! … Olvass tovább