AZ IDŐ

AZ IDŐ

Az idő soha meg nem áll,
Rohanva fut s múlik a nyár.
Arcunkra íródik korunk,
Minden percben így változunk.

Szemünk fénye halványodik,
Hallásunk is egyre kopik.
Elszállnak az ifjú évek,
Cserbenhagynak, messze mennek.

Emlékeink kopogtatnak,
Sokszor fáj, de meg is nyugtat.
Jövőnkben is múltat látunk,
Visszanézünk s úgy haladunk.

Az éveink sokasodnak,
Lábaink is meg-megrogynak.
Tavaszt várunk s ősz érkezeik,
Jön a zord tél, közeledik!

Makó, 2004. 05. 03.