a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
HOGY KI VOLT Ő? Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, és nem gondolhat rám.Elment, de el nem hagyott sohasem,Meglett koromban is itt van velem.Emlékemben él, hogyan feledném?Gazember volnék, ha ezt megtenném.Álmomban sokszor visszatér hozzám,S ilyenkor boldogabb minden órám. Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, – pedig, hogy … Olvass tovább
GONDOLATOK Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált a holnap és … Olvass tovább
GONDOLATOK(Anna-, unokám születésére várva) Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált … Olvass tovább
VAN ÚGY, HOGY EGY ÁLOM Van úgy, hogy egy álom,Gyakran visszatér.Van úgy, hogy egy érzés,Oly sokat ígér. Van úgy, hogy egy nézés,Mindent elmesél.Van úgy, hogy egy emlék,Kell egy könnycseppért. Eltűnik az álom,Jön az ébredés.Elmúlik az érzés,Nincs több becézés. Megszűnik a nézés,Tovaszáll a vágy.Megmarad az emlék,Ha nincs már tovább! Makó, 2002. 12. 04.
ÁTOK ÜLT A SZERELMEMRE Átok ült a szerelmemre,Átkozott a lelkem.Megigézett egy szépasszonyÉs becsapott engem. Hiába szerettem nagyon,Szeretni nem tudott.Szíve helyén kő dobogott,Amikor elhagyott. De a kőszív is eltörik,Nem tart az örökké.Háborogni fog a lelke,Vétkét nem feledé. Siratja majd, hol nem látják,Azt a szép időket.Amikor még úgy szerettemÉs Ő mást szeretett. Makó, 2002. 12. 02.