ÁTOK ÜLT A SZERELMEMRE

Átok ült a szerelmemre,
Átkozott a lelkem.
Megigézett egy szépasszony
És becsapott engem.

Hiába szerettem nagyon,
Szeretni nem tudott.
Szíve helyén kő dobogott,
Amikor elhagyott.

De a kőszív is eltörik,
Nem tart az örökké.
Háborogni fog a lelke,
Vétkét nem feledé.

Siratja majd, hol nem látják,
Azt a szép időket.
Amikor még úgy szerettem
És Ő mást szeretett.

Makó, 2002. 12. 02.