a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
ŐSZI NAPSÜTÉSBEN Őszi napsütésben, egymagamban jártam,Lenn a Maros-parton,Sárguló levelek elsiratták csendben,A fiatalságom.Eszembe juttatták, mikor én még Veled,Boldog voltam nagyon,Átölelve egymást, terveztük a jövőt,S nem maradt csak álom. Megfakult az erdő s hosszú álomra tért,Nincs már madárdal sem,Az öreg Maros is folydogál csak némán,S szelíd vizét nézem.De mikor megárad, kitör a medréből,Gátat elsodorva,A vize tajtékzik, rohan … Olvass tovább
HOGY KI VOLT Ő? Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, és nem gondolhat rám.Elment, de el nem hagyott sohasem,Meglett koromban is itt van velem.Emlékemben él, hogyan feledném?Gazember volnék, ha ezt megtenném.Álmomban sokszor visszatér hozzám,S ilyenkor boldogabb minden órám. Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,Mikor már nincs, – pedig, hogy … Olvass tovább
GONDOLATOK Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált a holnap és … Olvass tovább
GONDOLATOK(Anna-, unokám születésére várva) Az évek gyorsan elszállnak, az idő eljár,A tegnapból holnap lesz, és elszökik a nyár.Leáldozik a fénylő Nap, jő a holdsugár,Az életünknek alkonya, – kegyetlenül vár.Őszbe borul a természet, beköszönt a tél,Elmúlik a fiatalság, s végéhez ér,Az öregkor, ha eljön, csak tréfából ígér.A jövőnk már a múltunk lett s emlékünkben él,Ajándékká vált … Olvass tovább
VAN ÚGY, HOGY EGY ÁLOM Van úgy, hogy egy álom,Gyakran visszatér.Van úgy, hogy egy érzés,Oly sokat ígér. Van úgy, hogy egy nézés,Mindent elmesél.Van úgy, hogy egy emlék,Kell egy könnycseppért. Eltűnik az álom,Jön az ébredés.Elmúlik az érzés,Nincs több becézés. Megszűnik a nézés,Tovaszáll a vágy.Megmarad az emlék,Ha nincs már tovább! Makó, 2002. 12. 04.
ÁTOK ÜLT A SZERELMEMRE Átok ült a szerelmemre,Átkozott a lelkem.Megigézett egy szépasszonyÉs becsapott engem. Hiába szerettem nagyon,Szeretni nem tudott.Szíve helyén kő dobogott,Amikor elhagyott. De a kőszív is eltörik,Nem tart az örökké.Háborogni fog a lelke,Vétkét nem feledé. Siratja majd, hol nem látják,Azt a szép időket.Amikor még úgy szerettemÉs Ő mást szeretett. Makó, 2002. 12. 02.
A KERTEMBEN RÓZSABOKOR A kertemben rózsabokor,Rajta sok szép rózsa.Kínálta a virágait,Felém hajladozva. Egy nagy csokrot szedtem róla,Elküldtem Tenéked.Szívemben a legszebb érzést,Így üzentem én meg. De a rózsa elhervadt rég,Lehullt már a szirma.Üzenetem elfeledted,Nem hatott meg soha. Kivágom én a rózsafát,Ne csapjon be engem.Ne kínálja virágait,Ha nem kell szerelmem. Makó, 2002. 11. 05.
A KERTEMBEN RÓZSABOKOR A kertemben rózsabokor,Rajta sok szép rózsa.Kínálta a virágait,Felém hajladozva. Egy nagy csokrot szedtem róla,Elküldtem Tenéked.Szívemben a legszebb érzést,Így üzentem én meg. De a rózsa elhervadt rég,Lehullt már a szirma.Üzenetem elfeledted,Nem hatott meg soha. Kivágom én a rózsafát,Ne csapjon be engem.Ne kínálja virágait,Ha nem kell szerelmem. Makó, 2002. 11. 05.
MIKOR A NAP LEÁLDOZIK Mikor a Nap leáldozik,Elpihen a táj is.Felkel a Hold arany fénnyel,Nekünk ő világít. Az égbolton járja útját,Amíg alszik minden.Kóborol a csillagok közt,Az éji nagy csendben. Ha az időm lejár egyszer,Megpihenek én is.Az élet ezt így rendelé,Mindent itt kell hagyni. Odafenn az Édesanyám,Fog majd várni engem.Ő nevelt fel, vigyázott rám,Mindig úgy szerettem. … Olvass tovább
ÉBREN ÁLMODOZNI Ébren álmodozni,Milyen csodás dolog./A/ boldogságot látni,Azt Te sosem fogod. Hályog van szemeden,Mely eltakar engem.Nem látod, nem érzed,Mi az a szerelem. Alig kezdtük még el,Gyorsan vége lett már.Tavasz után nekünk,Nem jöhet az új nyár. A szívedben tél van,Megfagyott az érzés.Nem maradsz más nekem,Csak egy kedves emlék. Elküldtem a szívem,Papírra vetítve.De minden hiába,Nem vetted azt … Olvass tovább