HOGY KI VOLT Ő?

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, és nem gondolhat rám.
Elment, de el nem hagyott sohasem,
Meglett koromban is itt van velem.
Emlékemben él, hogyan feledném?
Gazember volnék, ha ezt megtenném.
Álmomban sokszor visszatér hozzám,
S ilyenkor boldogabb minden órám.

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, – pedig, hogy akarnám.
Szeretni jobban sohasem lehet,
Mint ahogy engem mindig szeretett.
Mennyi öröm, boldogság mit nyújtott,
És most tőlem mindent megtagadott.
Miért is szeretett, – ha itt hagyott,
Szívemet összetörte és becsapott?

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, s vissza nem jön hozzám.
Sírjánál gyakran megállok árván,
Fejet hajtva s ilyenkor rágondolván.
Elnézem ott a rideg köveket,
Melyek mögött ott van, ki szeretett.
Eszembe jut, hogy mily sokat adott,
Nem törődve azzal, hogy mit kapott.

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, – akinek mondhatnám.
Kinek elmondhatnám, hogy szeretem,
Mert neki köszönhetem életem.
Ki felnevelt és mindent megadott,

Nekem adta a Napot, csillagot.
Tanított sokat és taníttatott,
Embert énbelőlem így faragott.
Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs – pedig én, hogy várnám.
Várnám, hogy még egyszer lássam Őt,
Ki visszaadna hitet és jövőt.

Dolgos kezét megcsókolnám százszor,
S kérném, hogy ne menjen tőlem távol.
Hatvanegy évig együtt élt velem,
S ezt az időt visszakövetelem.
.

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, – csak emlék már talán.
A legszebb emlék az életemben,
Intő szavát hallom, s nem felejtem.
Nem felejtem pedig nagyon rég volt,
Mikor gyermekként még engem ápolt.
Éjszakánként lázas kezem fogta,
És csókjaival azt elhalmozta.

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
Mikor már nincs, és elment az Anyám.
Anyám, aki a legjobb anya volt,
S nekem mindig csak a jóról dalolt.
A szépet, s jót belém így nevelte,
Átszállt testéből, testembe lelke.
A teste a Földről így távozott,
S lelke tovább él, mit nekem adott.

Hogy ki volt Ő? – Most tudom igazán,
A legdrágább asszony, – Édesanyám!

Makó, 2002. 12. 24.