VOLTAM ÉN IS VALAHA

Voltam én is valaha,
Szépasszonynak babája egy éjszaka.
De azután elhagyott, énrám többé
Nem kacsintott már soha.

Egy éjszaka futókaland, szerelem,
Nem felejtem el soha,
Azt az asszonyt
A csókjáért szerettem!

Hogyha alszom az óta,
Mindig róla álmodom én éjszaka.
Visszavárom hiába,
Nem jön vissza, azaz asszony már soha.

Ám egy napon megjelent és átölelt,
Azt súgta a fülembe,
Hogy ő engem
Soha el nem felejtett!

Hogyha jön az éjszaka,
Mindig csak azt akarja, hogy szeressem.
Most már csak azt szeretném,
Ha elmenne, és örökre feledném!

Jó lenne, ha éjjel soha nem volna,
Mert nem bírom én tovább,
Szerelemmel
Tölteni az éjszakát!

Makó, 2003. 01 19.