IDEÁK!

IDEÁK! Búcsúzik az óesztendő,Elköszön a múlt időtől.Helyébe lép sok gondolat,Ígéretek, fogadalmak. Éjfélkor pezsgők durrannak,Összecsengnek a poharak.Csókot váltnak szerelmesek.Ismerősök, víg emberek. Felbolydul a világ ekkor,Petárdáknak a zajától.Szebb jövőről álmodoznak,Ölelkezve csodát várnak. Harangok is megkondulnak,Békés, szép jövőt jósolnak.Örömkönnyek kicsordulnak,Bánatokra nem gondolnak. Eszméiknek árnyékában,Politikát most kizárnak.Ünnepel az egész világ,Papok mondanak hozsannát. Az éjszaka mámorában,Két esztendő váltásában.Vannak, akik imádkoznak,A … Olvass tovább

VAN ÚGY!

VAN ÚGY! Van úgy, hogy az álmok,Valósággá válnak.Van úgy, hogy egy érzés,Örökre megmarad. Van úgy, hogy egy nézés,Hű szerelmet ígér.Van úgy, hogy egy óra,Mindennél többet ér. Van úgy, hogy a tegnap,Emlékedet ontja.Van úgy, hogy a jövőd,Várat csak magára. Van úgy, hogy egy szép szó,Szíved megdobbantja.Van úgy, hogy a lelked,Lényed megnyugtatja. Van úgy, hogy szerelmed,Elhagy mindörökre.Van … Olvass tovább

VÁRÓLISTA!

VÁRÓLISTA! Várólistán vagyok régen,A halálnak nagy könyvében.Nyolcvanegy év van mögöttem,Jogos volna, hogy elmenjek. De ha jön értem a kaszás,Francba küldöm, az ebadtát.Túlvilágnak napszámosa,Nem tehet mást-, elmegy tova. Kikacagom igyekvését,Virulok, mint egykoron rég.Maradok hát, ahogy voltam,Öregesen, mégis vígan. Haladok tehát a korral,Jövőm látom álmaimban.Optimista vagyok mindig,Bizakodó, és szerencsés. Az élethez szerencse kell,Bányász mondja-, szerencse fel.Felnézek a … Olvass tovább

RÍMEK HÁTÁN…(Életrajzom versben)

RÍMEK HÁTÁN…(Életrajzom versben) Rímek hátán utazgatom,Gondolatom csiszolgatom.Írok mindent, mindenfélét,Életemről egy összegzést. Háború dúlt, úgy születtem,Öt és fél kilóval jöttem.Óriás bébinek mondtak,Minduntalan megcsodáltak. Babakocsim telt volt velem,Nyikorgott az, séta közben.Nőttem, gyorsan növekedtem,Csintalan gyermekké lettem. Sokszor bánta ezt ülepem,Anyám püfölt rendszeresen.Apám nem szólt sosem bántott,Csak ült némán és hallgatott. Egyszer bosszús lett miattam,Mert a tűzre „rosszfát” raktam.Zabolátlan … Olvass tovább

HOSSZÚ ÚT!

HOSSZÚ ÚT! Hosszú út, mit megtettem már,Rövid az-, mi előttem áll.Sok-sok kérdés válaszra vár,A megoldás tán-, csak talány. Reggel mikor felébredek,Este, hogyha lepihenek,Éjszaka, ha álmodozom,Keresem a valóságom. Valóságot, igazamat,Jövőmet, vagy a múltamat,Egy lapra teszek fel mindent,Bánatot és szeretetet. Mindenből kijutott nekem,Sokszor fájt, ahogyan éltem.Nyertem, győztem veszítettem,Kételyek között tengődtem. Újból kezdeni nem lehet,Távozáskor vesztek mindent.Tudatomban ezek … Olvass tovább

MAGÁNYOSSÁG

MAGÁNYOSSÁG Sok-sok ember egyedül él,S az élettől titkon remél.Magányosság körül veszi,Gondolatát nem serkenti. Múltba néznek, s visszatérnek,Könnyes szemmel emlékeznek.„Ami elmúlt nem jön vissza”,Jól tudjuk azt bánatunkban. Minden, ami emlék ma már,Benn rejtőzik, léte sivár.Szívünk mélyén a lelkünkben,Fájó érzés-, a nagy csendben. A napjaink ígyen telnek,Araszolva igyekeznek.Fel-felcsillan az elmúlás,Ami eljön-, s mireánk vár. Egyedüllét köntösében,Szenvedünk mi, … Olvass tovább