IDEÁK!

Búcsúzik az óesztendő,
Elköszön a múlt időtől.
Helyébe lép sok gondolat,
Ígéretek, fogadalmak.

Éjfélkor pezsgők durrannak,
Összecsengnek a poharak.
Csókot váltnak szerelmesek.
Ismerősök, víg emberek.

Felbolydul a világ ekkor,
Petárdáknak a zajától.
Szebb jövőről álmodoznak,
Ölelkezve csodát várnak.

Harangok is megkondulnak,
Békés, szép jövőt jósolnak.
Örömkönnyek kicsordulnak,
Bánatokra nem gondolnak.

Eszméiknek árnyékában,
Politikát most kizárnak.
Ünnepel az egész világ,
Papok mondanak hozsannát.

Az éjszaka mámorában,
Két esztendő váltásában.
Vannak, akik imádkoznak,
A Himnuszunk szavaival.

Áldást várnak énekükkel,
Az Istentől tisztelettel.
Szívük dobog erősebben,
A lelkükben szép reménnyel.

Egyetlen egy perc a határ,
Újesztendő a változás.
Éjfél, Himnusz jó kívánság,
Felharsannak most a dudák.

Fúják, mintha fújni kéne,
Zűrzavarban ünnepelve.
Lassan múlik a tivornya,
Fókuszálnak a holnapra.

Hajnalodik, pirkadni kezd,
Hazamennek az emberek.
Egymást ölelve suttognak,
Ó! De szép volt a mai nap.

Ilyenkor még, talán hisznek,
Miről álmodoztak éjjel.
Konfetti most, útjára kél,
Messze fúja a hideg szél.

Velük száll sok fogadalom,
Röpíti a vigadalom.
Kitisztulnak tán a fejek,
Tisztán látják, mit ígértek.

Az utcák elcsendesülnek,
Békés emberek, csendesek.
Ballagnak, már nem is szólnak.
Rájönnek turpisságukra.

Tán maguk előtt, szégyellik,
S ígéretüket elvetik.
Ki tudja, mi volna most jobb?
Látják ideájuk halott.

Hazaérnek, ágyba bújnak,
Alkoholtól szabadulnak.
Tiszta fejjel, felébrednek,
Elmúlt nekik a nagy ünnep.

Minden évben így van újra,
Bíznak boldogabb napokban.
Ünnepelnek, mulatoznak,
Várják-, mit hoz majd a holnap!

Makó, 2020-12-31