2020

IDEÁK! Búcsúzik az óesztendő,Elköszön a múlt időtől.Helyébe lép sok gondolat,Ígéretek, fogadalmak. Éjfélkor pezsgők durrannak,Összecsengnek a poharak.Csókot váltnak szerelmesek.Ismerősök, víg emberek. Felbolydul a világ ekkor,Petárdáknak a zajától.Szebb jövőről álmodoznak,Ölelkezve csodát várnak. Harangok is megkondulnak,Békés, szép jövőt jósolnak.Örömkönnyek kicsordulnak,Bánatokra nem gondolnak. Eszméiknek árnyékában,Politikát most kizárnak.Ünnepel az egész világ,Papok mondanak hozsannát. Az éjszaka mámorában,Két esztendő váltásában.Vannak, akik imádkoznak,A … Olvass tovább

VAN ÚGY! Van úgy, hogy az álmok,Valósággá válnak.Van úgy, hogy egy érzés,Örökre megmarad. Van úgy, hogy egy nézés,Hű szerelmet ígér.Van úgy, hogy egy óra,Mindennél többet ér. Van úgy, hogy a tegnap,Emlékedet ontja.Van úgy, hogy a jövőd,Várat csak magára. Van úgy, hogy egy szép szó,Szíved megdobbantja.Van úgy, hogy a lelked,Lényed megnyugtatja. Van úgy, hogy szerelmed,Elhagy mindörökre.Van … Olvass tovább

RÍMEK HÁTÁN…(Életrajzom versben) Rímek hátán utazgatom,Gondolatom csiszolgatom.Írok mindent, mindenfélét,Életemről egy összegzést. Háború dúlt, úgy születtem,Öt és fél kilóval jöttem.Óriás bébinek mondtak,Minduntalan megcsodáltak. Babakocsim telt volt velem,Nyikorgott az, séta közben.Nőttem, gyorsan növekedtem,Csintalan gyermekké lettem. Sokszor bánta ezt ülepem,Anyám püfölt rendszeresen.Apám nem szólt sosem bántott,Csak ült némán és hallgatott. Egyszer bosszús lett miattam,Mert a tűzre „rosszfát” raktam.Zabolátlan … Olvass tovább

HOSSZÚ ÚT! Hosszú út, mit megtettem már,Rövid az-, mi előttem áll.Sok-sok kérdés válaszra vár,A megoldás tán-, csak talány. Reggel mikor felébredek,Este, hogyha lepihenek,Éjszaka, ha álmodozom,Keresem a valóságom. Valóságot, igazamat,Jövőmet, vagy a múltamat,Egy lapra teszek fel mindent,Bánatot és szeretetet. Mindenből kijutott nekem,Sokszor fájt, ahogyan éltem.Nyertem, győztem veszítettem,Kételyek között tengődtem. Újból kezdeni nem lehet,Távozáskor vesztek mindent.Tudatomban ezek … Olvass tovább

MAGÁNYOSSÁG Sok-sok ember egyedül él,S az élettől titkon remél.Magányosság körül veszi,Gondolatát nem serkenti. Múltba néznek, s visszatérnek,Könnyes szemmel emlékeznek.„Ami elmúlt nem jön vissza”,Jól tudjuk azt bánatunkban. Minden, ami emlék ma már,Benn rejtőzik, léte sivár.Szívünk mélyén a lelkünkben,Fájó érzés-, a nagy csendben. A napjaink ígyen telnek,Araszolva igyekeznek.Fel-felcsillan az elmúlás,Ami eljön-, s mireánk vár. Egyedüllét köntösében,Szenvedünk mi, … Olvass tovább

KIHALT ÉJI VÁROS Kihalt éji város,Csendesek az utcák.Nem jár sehol senki,Minden kocsma bezárt. Alkoholistáknak,Porzik a veséjük.Szenvednek szegények,Oda van nedűjük. Koccintás sem hallik,Nem csendül zenéje.Szomjaznak miatta,Búsan hazatérnek. Este nyolckor vége,Hosszúk az éjszakák.Szerenád se nincsen,Nem húzza a cigány. Titkos légyottoknak,Az ideje lejárt.Hűtlen szeretőknek,Nincs kéjes utazás. Hajléktalanoknak,Sincs már éjjel helyük.Elvették az utcát,Hol zajlik életük. Nagy csatánkat vívjuk,Éjszakás vírussal.Zárt … Olvass tovább

MASZK, VAGY ÁLARC Maszk, vagy álarc, divat ma már,Ifjú, öreg, mind abban jár.Betörőknek viselete,Lett a kényszer eredménye. Tombol a vírus, és arat,Egyre többen meg is halnak.Védekeznek, ahogy tudnak,Az egész világ összetart. Régen a háborúk dúltak,Tizedeltek, pusztítottak.Rettegtek mind az emberek,És ropogtak a fegyverek. A vérfürdőknek látványa,Borzalmaknak zuhataga.Most is él az idősekben,Rokkantak szenvedésében. Újjáépült a fél világ,Béke … Olvass tovább

UTOLJÁRA MARADTAM ÉN(Emlékezés Joó Imrére) Utoljára maradtam én,Velem egykor kihal a fény.Fény, mely sokáig ragyogott,Sikert-sikerre halmozott. Pintér Feri, később Cimbi,Balázs Gyuri, és Szirányi,Joó Imi-, mind eltávoztak,Művészetük emlék maradt. Emlék, amely szomorúság,Visszaidéz sok szép órát.Felcsendülnek a dallamok,A sok nóta, már a múlt most. Joó Imitől most búcsúzunk,Temetésén fejet hajtunk.Klarinétja, szaxofonja,Nem szólal meg többé soha. Humorát magával … Olvass tovább

ŐSZI HANGULAT Elmúlt már szeptember,Vége van a nyárnak.A fecskék és gólyák,Régen messze járnak. Afrikába mentek,(A) tengert átrepülve.Tavasszal majd onnan,Vígan visszatérnek. Második hazájuk,De mégsem otthonuk.Nem költenek ottan,Hogy miért-, nem tudjuk. Menekülnek tőlünk,A zord hideg téltől,Éhen halnának itt,Fagyban, az éhségtől. Költöző madarak,Mind-mind tovább állnak,Nagy csapatokban ők,Messze-messze szállnak. Elnémul az erdő,A parkok, ligetek.Házaink kertjében,Mindenütt nagy csend lesz. (A) … Olvass tovább