ŐSZI HANGULAT

Elmúlt már szeptember,
Vége van a nyárnak.
A fecskék és gólyák,
Régen messze járnak.

Afrikába mentek,
(A) tengert átrepülve.
Tavasszal majd onnan,
Vígan visszatérnek.

Második hazájuk,
De mégsem otthonuk.
Nem költenek ottan,
Hogy miért-, nem tudjuk.

Menekülnek tőlünk,
A zord hideg téltől,
Éhen halnának itt,
Fagyban, az éhségtől.

Költöző madarak,
Mind-mind tovább állnak,
Nagy csapatokban ők,
Messze-messze szállnak.

Elnémul az erdő,
A parkok, ligetek.
Házaink kertjében,
Mindenütt nagy csend lesz.

(A) vadlibák magasban,
„V” betűt alkotnak,
Szántják az égboltot,
S közben vándorolnak.

(A) darvak kurrogása,
Hallik alkonyatkor.
Valahonnan tudják,
Nekik hol a legjobb.

Őszi hangulatban,
Átöltözik minden.
Színes ruhát öltnek,
Fákon (a) falevelek.

Lassan megsárgulnak,
Díszpompát alkotva.
Egymás után sorban,
Mind a földre hullnak.

(A) természet csodája,
Gyönyörű a szemnek.
Búcsúzásaikkal,
Tán nekünk intenek.

Az erdőket járva,
Avar van a fűben,
Léptünk alatt zörög,
Az erdei csendben.

Vaddisznók serege,
Makkot kutat, keres.
Szántóföldjeinken,
Nagy károkat tesznek.

A szőlőskertekben,
Vígan serénykednek,
A kései termést,
Szedik, szüretelnek.

Szomorú lesz a táj,
Viharok aratnak.
Beköszönt a hideg,
A fogak vacognak.

Tudjuk minden évben,
Az ősz után tél jön,
Mind a négy évszakban,
Van valami öröm!

Makó, 2020-09-28