KIHALT ÉJI VÁROS

Kihalt éji város,
Csendesek az utcák.
Nem jár sehol senki,
Minden kocsma bezárt.

Alkoholistáknak,
Porzik a veséjük.
Szenvednek szegények,
Oda van nedűjük.

Koccintás sem hallik,
Nem csendül zenéje.
Szomjaznak miatta,
Búsan hazatérnek.

Este nyolckor vége,
Hosszúk az éjszakák.
Szerenád se nincsen,
Nem húzza a cigány.

Titkos légyottoknak,
Az ideje lejárt.
Hűtlen szeretőknek,
Nincs kéjes utazás.

Hajléktalanoknak,
Sincs már éjjel helyük.
Elvették az utcát,
Hol zajlik életük.

Nagy csatánkat vívjuk,
Éjszakás vírussal.
Zárt ajtók, ablakok,
Kétes nyugalmával.

Szomszédolás megszűnt,
Megmaradt emléke.
Covid lett most úrrá,
S annak a rémsége.

Betörők, tolvajok,
Otthon vannak éjjel
Rendőrök, katonák,
Folyvást járőröznek.

Kutyák sem ugatnak,
Házukban hevernek.
Nem sejtik mi történt,
Munka nélkül lettek.

A síri nagy csendben,
Bagoly repül némán.
Halált jósolt hangon,
Üzenetet hagyván.

Hajnalban a kakas,
Kukorékol dombján.
Ébreszti háremét,
A kotlót tojásán.

Reggel öt órakor,
Felkel az iszákos.
Remegő kezével,
Ruhájáért kapkod.

Öltözik sebtében,
Rohan át a boltba.
Várja ott sok üveg,
Rummal, pálinkával.

A boltnál megtorpan,
Magát megdorgálja.
Maszkja otthon maradt,
Vágtázik hát haza.

Visszatér elánnal,
Rabló jelmezében.
Harminc napig így lesz.
Az jár az eszében.

Makó, 2020-11-13