KONTROL!

Sokszor kutatom önmagam,
Keresem, hogy ki is voltam.
Az emlékezetem csapong,
S messze jár a gondolatom.

Tükröm előtt, ha elmegyek,
Visszanéz egy öregember.
Nem szívesen nézek én rá,
A mában már a múltam fáj.

A remény nem kecsegtethet,
A hit megbukott-, s vége lett.
A szeretet okafogyott,
S eltakarja a holnapot.

A ma már kínos vajúdás,
Szívet gyötrő nagy csalódás.
Az ifjúságom emléke,
Megkopott-, és nincs értéke.

Visszanézni nem akarok,
Mégis teszem-, mást nem tudok.
Kilátástalanság-, mi vár,
Sivártalanság lett úrrá.

Kiút csak egyfelé vezet,
Azon azért, el nem megyek.
Árral szemben, már nem úszom,
Bárhogy akarnék, nem tudok.

Sorstalanság lett a jövő,
Lehet, hogy az, csak útvesztő?
Mégsem hagyom el még magam,
Van sok időm gondolatban.

Lenéznek rám a csillagok,
Intenek, hogy maradhatok.
Hogy meddig nem árulják el,
Találgatni nem érdemes.

Unatkozni sosem szoktam,
Ha azt tenném, nagy baj volna.
Írok, olvasok, zenélek,
Harmonikám a kedvencem.

Zeneszárnyán utazgatok,
Szerzek magamnak szép napot.
Akkordjaim csillogása,
Hangulatom varázslója.

Verseim születnek sorban,
Vírus adta fogságomban.
Halálfélelmem nincs nekem,
Pandémiával versengem.

Naponta főzöm ebédem,
Esténként a tévét nézem
Közben néha szunyókálok,
Az is lehet, hogy horkolok.

Ha az idő megengedi,
Nagy sétákat teszek mindig.
A maszkomban, mint egy rabló,
Úgy nézek ki-, és fuldoklok.

Így telnek el a napjaim,
Magányosan kell tengődni.
Egy, aminek nincsen gátja,
Gondolatnak szabadsága.

Élek vele-, kihasználom,
Olvasóimat bombázom.
Hálásak ők, jutalmaznak,
Dicsérőszavakat írnak.

Van egy vágyam, amit várok,
A fürdőről ábrándozok.
Izzadhassak szaunában,
Jobb érzés az-, mint munkában.

Makó, 2021-02-02