MIKOR A NAP LEÁLDOZIK

Mikor a Nap leáldozik,
Elpihen a táj is.
Felkel a Hold arany fénnyel,
Nekünk ő világít.

Az égbolton járja útját,
Amíg alszik minden.
Kóborol a csillagok közt,
Az éji nagy csendben.

Ha az időm lejár egyszer,
Megpihenek én is.
Az élet ezt így rendelé,
Mindent itt kell hagyni.

Odafenn az Édesanyám,
Fog majd várni engem.
Ő nevelt fel, vigyázott rám,
Mindig úgy szerettem.

Megkérdem majd a mennyekben,
Miért hagyott árván.
Amíg itt lenn kóboroltam,
Gondolt-e ott, énrám.

Tudja-e, hogy mily kegyetlen,
Egyedül az élet.
Remélem, örül majd nekem,
S terhére nem leszek.

Makó, 2002. 11. 03.