A BIZALMATLAN

Életét úgy éli csendben,
Bizalmatlan mindenkiben.
Nem bízik az emberekben,
Természete, neki ilyen.

A jót néha kiforgatja,
Ettől jobb lesz az ő napja.
Később talán meg is bánja,
De ezt, soha ki nem mondja.

Az évei így telnek el,
Szerencsétlen, ötletekkel.
Nem enged az igazából,
Konok, makacs valójából.

Lelke jó, de van hibája,
Ám, ezt soha be nem látja.
A tévedés ismeretlen,
Szótárában jelöletlen.

Kedves, büszke, szemrevaló,
De a szíve, sokszor csaló.
Nem tudni, hogy mi az álma,
Gondolata valósága?

Mit takarnak mondatai,
Furfangjának a tényei?
Kitart állítása mellett,
Lehengerli, akit szeret.

Szeretet, vagy a szerelem,
Nem hatja meg őt sohasem.
Önfejű, és erőszakos,
Uralkodó, határozott.

Mellette az élet nehéz,
Hozzá kell igazán ép ész.
Eltűrni, vagy odább állni,
Nagy kérdés ez, nem akármi?

Kitartása az töretlen,
Persze az ő terveiben.
Mosolya levesz lábadról,
Tudja stratégiájáról.

Élni vele, vagy nélküle,
Nehéz dolog, a szerelme.
Szép szavaknak árnyékában,
Meghúzódik, s támad onnan.

Észrevenni lehetetlen,
Az ütközetek hevében.
Riadalmat kelt azonnal,
Nagy hanggal, vagy nagy elánnal.

Megvívja a csatáiban,
Amit akar azon nyomban.
Lehengerli ellenfelét,
Felszámolja szeretetét.

Mész, vagy maradsz, két út is van,
Eléd, tárja válaszában?
Befelé mosolyog ekkor,
Ujjong a nagy ámulattól.

A győzelme kétségtelen,
Bízik benne, reményében.
Meghunyászkodik, ha úgy kell,
Nagy színész, eredményesen.

Nem fél, hogy magára marad,
Fürkészi, mit hoz a holnap?
A napjait újra kezdi,
Az életét kiélezi.

Úgy tengődik, bátorságban,
S közben tervez, terv árnyában.
Természete nem változik,
Bizalmatlan marad mindig!

Makó, 2015-11-03