VAN-E MEGOLDÁS

„A napokban egy kiállításon
Egy gyönyörű bikát láttam,
Aki szarvait büszkén hordta,
És erről jutott eszembe a következő strófa:”

Szerencsés állat a bika,
Mert a szarva a sajátja.
Büszke arra, hogy a szarva,
Nem a párja ajándéka!

Ily egyszerű a marháknál,
Nincs soha baj a szarvaknál.
Bika és a tehén egy pár,
Mind a kettő szarvakkal jár.

A megcsalásért szarv nem jár,
Mert az, régen meg van már!
Nem ily szerencsés az ember,
A csalásért szenvedni kell!

Férjét asszony, ha megcsalja,
Már is nő a férjnek szarva.
Jelképes a trófeája,
Megcsalásnak ez az ára!

Becsületesebb a tehén,
Szarva ott van az ő fején.
Csal az asszony szarvat, nem hord,
Hogy hányat kapsz ez a rekord

Mióta a világ-világ,
Legtöbb asszony sokszor hibáz.
Kettő kell a megcsaláshoz,
Férj is ért az udvarláshoz.

Szoknyapecér a férj neve,
Ha kitudódik a tette.
Feleség, ha félre lépett,
Nincs bocsánat, – miért vétett!

Bohém a férj nem lesz baja,
Feleség, ha hibáz, – „buta”.
A hűség az, kutya dolog,
Ha házas vagy majd megtudod.

Szépet veszel, félre léphet,
Nincsen nyugtod, nem is lehet.
Csúnyának is van egy baja,
Zsák a foltját megtalálja.

Orvosság azért még volna,
Ne tudja meg senki soha.
Ha kihagyod a kalandot,
Szent Péternél orron hordod!

Makó, 1998. 12. 15.