csalódás

ODAADTAM A JÖVŐT A MÁÉRT

Szerző:

ODAADTAM A JÖVŐT A MÁÉRT ÉjszakánkéntJárom az utcákat,Pedig tudomÁlmot kergetek. ElfeledniNem tudok egy vágyat,Amely mindigHozzád vezetett. ElvesztettemRég a boldogságot,A szerelembenSokszor csalódtam. OdaadtamA jövőt a máért,Hogyha egy szépLányra találtam. De az évekGyorsan elrepültek,A lányokbólNagyanyóka lett. Én még mindigEgymagamban járok,A szívem nemÖregedett meg. Mikor hajnaltájbanHazatérek,Mindig egy nótátÉnekelek. Elfeledni nem lehetA múltat,Amikor sok széplánySzeretett. Makó, 2001. 09. 08.

MIKOR ELBÚCSÚZTUNK

Szerző:

MIKOR ELBÚCSÚZTUNK Mikor elbúcsúztunk,Zokogott a lelkem.Ezer sebtől vérzett,Sajgó beteg szívem. Éreztem én akkor,Mily sokat veszítek.Most már tudom azt, hogyBecsapott az élet. A kettőnk szerelmét,Könnyen tönkre tetted.Másnak adtad TeA nekem ígért szíved. Azóta ha látlak,Újra éled bennem.Életemben soha,Mást így nem szerettem! Makó, 1999. 12. 19.

ÜNNEPELTÜNK NÁLAD

Szerző:

ÜNNEPELTÜNK NÁLAD Ünnepeltünk Nálad, Te meg én,De elrontottad azt a végén.Egy meghitt ebéd, kedves szavak,Majd elváltunk, de nyolckor várlak. Mondtad: így lesz teljes a nap,Vártam az estét, de elmaradt.Nyolc óra az eljött, de Te nem,Zárva maradt az ajtód énnekem. Nem tudom, hogy mi történt köztünk,Hogy becsaptál s ez lett ünnepünk.Nő vagy ezt le sem tagadhatod,Elfelejted, … Olvass tovább

NEM TUDOM, HOGY GONDOLSZ-E RÁM

Szerző:

NEM TUDOM, HOGY GONDOLSZ-E RÁM Nem tudom, hogy gondolsz-e rám,Vagy már elfeledtél?Nem tudom, hogy emlékszel-e,Egykor, hogy szerettél? Nem tudom, hogy megbántad-e,Amiért elmentél?Nem tudom, hogy visszajössz-e,Vagy már eltemettél? Tudom azt, hogy gondolatbanSokat vagyok Nálad!Tudom azt, hogy éjszakánként,Vágyódom utánad! Tudom, hogy fáj az én szívem,Amiért elmentél!Tudom, megbocsátok Neked,Hogyha visszajönnél! Makó, 1999. 07. 22.

VÉRZŐ SZÍVVEL

Szerző:

VÉRZŐ SZÍVVEL Vérző szívvel gondolokA régi szép időkre.Amikor még álmodoztunk,Sok-sok tervet szőve. Építettük képzeletben,Kettőnk büszke várát.Átölelve egymást,Vártuk a nagy ég áldását! De az ábrándozásunknakVége lett örökre.Külön úton járunk mi most,Egymást elfeledve. Amikor a tavasz ébreA szívünk megdobban.Szerelmünk s a boldog időkEmléke fellobban! Makó, 1999. 07. 19.

ELMONDOM AZ ÚRISTENNEK

Szerző:

ELMONDOM AZ ÚRISTENNEK Ha majd egyszer felkerülökÉn a magas égbe,Letekintek gyakran onnan,Régi szerelmemre. Elmondom az Úristennek,Mily nagyot hibázott,Mikor közénk állt odalenn,S Téged másnak adott. Meggyűlöltem miattad én,Az egész világot,Amiért elhagytál engem,Szíved másért dobog. Megbűnhődtél Te már régen,Amiért feledtél,Feljössz egykor a mennyekbe,Hogy újra szeressél! Makó, 1999. 07. 10.

VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK

Szerző:

VALAMIKOR PIROS RÓZSÁK Valamikor piros rózsákVirultak a szobádban.Boldog voltam akkor nagyon,Mikor Veled voltam. De a rózsák elhervadtak,S elfeledtél engem.Életemben nem lesz többé,Ilyen nagy szerelem. Csodás érzés volt az akkor,Amit Tőled kaptam.Nem felejtem el sohasem,Múló napjaimban. Gondolatban felidézem,Azt a sok szép órát.Mikor Rólad álmodom én,Felmegyek Tehozzád. Makó, 1999. 04. 02.

AZ ABLAKOM ELŐTT

Szerző:

AZ ABLAKOM ELŐTT Az ablakom előtt,Lilaakác nyílik.Akik arra járnak,Virágát megnézik. Esti szellő fújja,Lengeti a fákat.Vihar készülődik,S letör egy szép ágat. Az én szívemben isNagy-nagy vihar támadt.Nem akar csitulni,Enyhülni a bánat. Kavarog egy érzés,Mindent összetörve.Elhagyott szerelmem,Engem elfeledve. Makó, 1999. 01. 01.

CSALFA VOLT A MOSOLYOD

Szerző:

CSALFA VOLT A MOSOLYOD Csalfa volt a mosolyod,És álnok volt a hited,Hazug szóval biztatgattál,Becsaptál, hogy szeretsz.Elhagytál, és hűtlen lettél,Más karjában elfeledtél,Futó kaland voltam Néked,Megaláztad a szívemet.Pedig tudtad, hogy szeretlek,Mégis kinevettél! Elmúlt már a zord hideg tél,Megenyhült a bánat,Elfeledtem hazugságod,Téged mindig várlak.Elhagytál, és hűtlen voltál,Más karjában kikacagtál.Amikor Te mást szerettél,Más karjában elfeledtél,Én akkor is azt reméltem,/Hogy/ … Olvass tovább

HULLÓ CSILLAG

Szerző:

HULLÓ CSILLAG Elhagytál, így szertefoszlottMinden álmom,Hullócsillaggá vált az énBoldogságom. Azóta én magam járok,Elkerül a boldogság,Hullócsillag elvitted az életemnek,Tovatűnő sugarát. Álmaimban néha titkonHozzád járok,Keresem az elveszítettBoldogságot. Egykor oly sok tervet szőttünk,S választottunk csillagot,Te voltál a fénylő csillag, mely az égenAzóta is ott ragyog! Makó, 1998. 09. 27.