VÉRZŐ SZÍVVEL

Vérző szívvel gondolok
A régi szép időkre.
Amikor még álmodoztunk,
Sok-sok tervet szőve.

Építettük képzeletben,
Kettőnk büszke várát.
Átölelve egymást,
Vártuk a nagy ég áldását!

De az ábrándozásunknak
Vége lett örökre.
Külön úton járunk mi most,
Egymást elfeledve.

Amikor a tavasz ébre
A szívünk megdobban.
Szerelmünk s a boldog idők
Emléke fellobban!

Makó, 1999. 07. 19.