VIHAR UTÁN KIDERÜL-E

Kisszobádban üldögéltünk
Egymás kezét fogva,
Szót sem szóltunk szívünk beszélt,
Hevesen dobogva.

Álmodozva néztelek én
Boldogságra várva,
Mintha másként nem lehetne,
Csak arra gondolva.

Vihar dúlt az éjszakában,
Mennydörgött az ég is,
Villám cikázott az égen,
Sírt a természet is.

Lelked zivatara kigyúlt,
S megdobbant a szíved,
Éreztem, hogy mást szeretsz Te,
Azt el nem felejted!

Vigasztalni próbáltam én,
A becsapott szíved,
Nem hagytalak egyedül még,
Zokogott a lelked.

Megnyugszol-e valaha is,
Vagy emészted magad,
Vihar után kiderül-e,
Vagy új vihar támad?

Makó, l999. 07. 15.