a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
KI TUDHATJA ELŐRE Ki tudhatja előre,Hogy hová visz a sors.Elmondani csak azt lehet,Ami már rég volt. Hogy a jövő mit fog hozni,Nem tudjuk azt még.Elfeledni csak azt lehet,Aki nem miénk. Emlékezni arra szoktunk,Kit megszerettünk.Szeretni csak azt tudhatjuk,Ki jó volt velünk. Kit elhagynak boldogtalanMarad mindig az.Aki elhagy nem biztos, hogyNem bánja Ő azt. Makó, 2002. 02. … Olvass tovább
ODAADTAM A JÖVŐT A MÁÉRT ÉjszakánkéntJárom az utcákat,Pedig tudomÁlmot kergetek. ElfeledniNem tudok egy vágyat,Amely mindigHozzád vezetett. ElvesztettemRég a boldogságot,A szerelembenSokszor csalódtam. OdaadtamA jövőt a máért,Hogyha egy szépLányra találtam. De az évekGyorsan elrepültek,A lányokbólNagyanyóka lett. Én még mindigEgymagamban járok,A szívem nemÖregedett meg. Mikor hajnaltájbanHazatérek,Mindig egy nótátÉnekelek. Elfeledni nem lehetA múltat,Amikor sok széplánySzeretett. Makó, 2001. 09. 08.
NÉZLEK ÉN Nézlek én, csak nézlek,És semmit sem kérdezek,Helyetted szobádban,A virágok beszélnek. Nem ott nőttek Nálad,Azt mindig mások hozzák,S nekem egyszer majd ők,Isten veled azt mondják. A piros rózsák talán,Szerelmet ígérnek,Vagy jelképei ők,Egy újabb szerelmednek? Fehér, nincs pedig azazÁrtatlanság jele,Be vagyok csapva,Vagy csak elmém tévedne? Rózsa és a tövis,Az mindig egy fogalom,Engem, hogy mért hozták,Az … Olvass tovább