a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
EPILÓGUS 1998 – 2012. – E számok alkotási időszakom határolói. –Ebben a periódusban írtam: zenét, verset, prózát. Az utóbbiban: újságcikkeket, leveleket, esszéket, tanulmányokat, kritikákat, és 2012 – ben elkészült első könyvem, – „Emlékeim” címmel. A levelek, nyíltlevél formában olvashatók voltak a világhálón, illetve különböző újságok hasábjain.Kritikáim terjedelmük miatt folyóiratokban nem voltak publikálhatók, de sokak kérésére … Olvass tovább
KÖSZÖNTŐ A nevednek napján,Azt kívánom Neked,Legyen nagyon boldog,Mindig az életed. Örömökről álmodj,Boldogságban ébredj,A szerencse fogja,Örökre a kezed. Szépséged ragyogjon,Csillogjon a szemed,Bánatot ne ismerd,Csak kacagva nevess. Templomban az IstenHallgassa meg imád,Teljesüljön hamar,Amit a szád kívánt. Szeretet, szerelemKényeztesse lényed,Csodás érzésévelHalmozza el élted. Ma, e neves napon,A természet ölén,Minden virág nyíljon,Téged hőn éltetvén. Fenn a Mindenható,Gondoljon most Reád,Áldást … Olvass tovább
MEGMUTATOM A VILÁGOT… Megmutatom a csillagot,Melyet a felhő eltakar,Az érzést, és a szenvedélyt,Amit az árny sosem zavar. A lelkem, amely bennem él,Szívemben lakik, s ott dobog,A boldogságom, örömöm,Te jelented, azt Te adod. Megmutatom a Nap fényét,És sugárzó ragyogását,Annak éltető erejét,Csodás gyógyító hatását. A szerelmem mi tűzben ég,S mindig erősebben lobog,Szellők szárnyán Neked küldöm,Hozzád vágyom, s … Olvass tovább
KI TILTJA MEG? Ki tiltja meg, hogy gondolkozzam,És kiöntsem lelkemet neked,Mi szívemben él, s lakozik benn,Elmondjam az érzéseimet? Ki tiltja meg, hogy szeresselek,Mikor a vágy régen bennem él,Csodálhassam a hamvas arcod,S hozzád simuljak, ha jön az éj? Ki tiltja meg, hogy öleljelek,Átkaroljam remegő tested,Csókot hintsek az ajkaidra,S közben imádva becézzelek? Ki tiltja meg, hogy ábrándozzam,S … Olvass tovább
MAKOVECZI ÁLOM Egy ember, ki álmodni, mert,S álmával, világnak üzent.Kupolái égre néznek,S a mennyboltnak integetnek. Földből nőtt ki emelkedve,Beton és fa ölelkezve.A monstrum, ha beszélhetne,Szépségével dicsekedne. Megcsodálja, ki arra jár,Szép szavakkal nem sokat vár.Fürdők-fürdője lett mára,Makó város büszke vára. A sok beteg gyógyulni jön,Iszap, gyógyvíz, fájó öröm.Szaunái tárva nyitva,Reád várnak, – jöjj el oda! Sodrófolyosónak … Olvass tovább
MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY(Cigányprímás emlékére)1909-1980 Bronzba öntve áll ott,Az egykori művész,Hegedűjét tartja,Ahogy valaha rég. Sok nóta volt abban/A/ régi szárazfában,Sírt-zokogott vala,Bent a Koronában. Felkereste régen,Makó város népe,És az átutazóKülföldi vendége. A pódiumon állvaHúzta a sok nótát,Kinek örömére,/Vagy/ enyhítve bánatát. „Úgy szállnak az évek,Mint a tűnő álom,Szárnyukat megkötni,Hiába próbálom.” Kedves nótájáraEmlékezék mostan,Szobra előtt állvaA szívem megdobban. Lepereg … Olvass tovább
NÉHA-NÉHA ÉJSZAKÁNKÉNT… Néha-néha éjszakánként nem jön álom a szememre.Ilyenkor én feltekintek a csillagos magas égre.Csodálom a csillagokat, melyek felettünk ragyognak.Ott van köztük a miénk is, amely mindig utat mutat. Emlékeztet szerelmünkre, békés boldog szép időkre.Mikor ketten kézen fogva andalogva együtt jártunk.Terveztük az életünket, reményteljes szép időket.Amikor az oltár előtt kimondtuk a boldog igent. Csillahullás idejekor … Olvass tovább
MENTSÜK MEG A VILÁGOT Rohanó világ, siető emberek,Száguldó autók, csikorgó fékek.Fülsiketítő zaj hangja hallik,Mintha itt volna a vég, úgy tűnik. Két szemem kevés, hogy mindent lássak,Felnőttet, gyermeket hazavárnak.Csak állok s figyelek elmerengve,A kipufogógáztól szenvedve. A zűrzavarban nincs már nyugalom,A csendes gyermekkort visszasírom.Egy emberöltő, s minden elveszett,Az utca Bábelre emlékeztet. A fejlődés egyszer megöl bennünket,Ami oly … Olvass tovább
KINEK PANASZKODJAM? Kinek panaszkodjam,Az útszéli fáknak?Ők is zúgva, sírvaMegváltóra várnak. Zivatar, zimankó,Szél s dér veri őket,Nincs, aki megszánjaA rab, szenvedőket. Úgy fekszem itt olyan árván,Egymagamban, mint letaroltFa, az őszi alkonyatban.Mint haldokolnak, sápadt levelek,Miről a könnyes gyanta lepereg. Neked panaszkodomS elmondom a szép csendben,Hogy a szívem mért fáj,Mért gyötör a lelkem. Éjszakánként miért,Álmatlanul fekszem.Rád gondolok olykor,Visszavár … Olvass tovább
LÁTOGATÓBAN NÁLATOK Nem vagytok barátokÉs mégis azok vagytok.Nem vagytok idegenek,Pedig azok vagytok. Nem vagytok gazdagok,Szegénynek születtetek.Mégis azok vagytok,Mert tiszta a lelketek. Egy erdőben éltek,Faház az otthonotok.Négy gyermeknek szíve,Mindig értetek dobog. Gréti, Adriána,Kevin s a kicsi Fanni,Őket kell békében,Szeretettben nevelni. Nevetni Ővelük,Amikor Ők nevetnek.A kezüket fogni,Hogyha vigaszt keresnek. Dolgozni, fáradniÉletetek értelme.Fizetség mindezért,A gyermekek öröme. Nagycsalád lettetek,Egy … Olvass tovább