NÉHA-NÉHA ÉJSZAKÁNKÉNT…

Néha-néha éjszakánként nem jön álom a szememre.
Ilyenkor én feltekintek a csillagos magas égre.
Csodálom a csillagokat, melyek felettünk ragyognak.
Ott van köztük a miénk is, amely mindig utat mutat.

Emlékeztet szerelmünkre, békés boldog szép időkre.
Mikor ketten kézen fogva andalogva együtt jártunk.
Terveztük az életünket, reményteljes szép időket.
Amikor az oltár előtt kimondtuk a boldog igent.

Csillahullás idejekor lehullik sok fényes csillag.
De a miénk most is ott van, reánk tekint boldogságban.
Sok-sok év telt el az óta, mikor ketten virágok közt,
Andalogva, ábrándozva rátaláltunk egymásra.

Évfordulót ünnepelünk, megdobban a szívünk ismét.
Mikor az Isten házában értünk mond a pap szentmisét.
Kimondjuk a bűvös szókat, melyek mindig rólunk szóltak.
Megfogadjuk Isten előtt, nem hagyjuk el soha egymást.

Makó, 2011-04-12