a zenész, író munkásságának és a makói muzsikusok emlékét őrző oldal
VAN AZ ÚGY, HOGY ÉJSZAKÁNKÉNT… Van az úgy, hogy éjszakánként elkerül az álom engem,Van az úgy, hogy beteg szívem nem hagy megpihennem.Sajgó érzés kínoz csendben, lehunyni nem tudom szemem.Eszembe jut, azaz idő, mikor te voltál mindenem. Hová lett a boldogságunk, hol van már a nagy szerelem,Miért kell az álmainkat éjszakánként eltemetnem?Miért fáj a szívem érted, … Olvass tovább
NÉHA-NÉHA ÉJSZAKÁNKÉNT… Néha-néha éjszakánként nem jön álom a szememre.Ilyenkor én feltekintek a csillagos magas égre.Csodálom a csillagokat, melyek felettünk ragyognak.Ott van köztük a miénk is, amely mindig utat mutat. Emlékeztet szerelmünkre, békés boldog szép időkre.Mikor ketten kézen fogva andalogva együtt jártunk.Terveztük az életünket, reményteljes szép időket.Amikor az oltár előtt kimondtuk a boldog igent. Csillahullás idejekor … Olvass tovább
HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁKON Holdvilágos éjszakákonNem jön álom a szememre,Egy szépasszony a szívemet,Darabokra összetörte. Csalogatott hitegetett,Hazug szóval hívott engem,Mikor mindenem megkapott,Meggyötörte az én lelkem. Mégis szerettem én nagyon,Azt a drága hazug asszonyt.Visszavárom éjjel-nappal,Nélküle én nem nyughatom. Ráemlékezem az óta,Pedig elment mindörökre,Az a csalfa hűtlen asszony,/A/ boldogságom is elvitte. Makó, 1999. 12. 06.
ÉJSZAKÁNKÉNT ÁLMAIMBAN Éjszakánként álmaimban,Felkeres a régi boldogságom.Elsuttogja halkan csendben,Szeretlek még, pedig nem akarom. Az utjaink, rég elváltak,Téged mégis visszavárlak mindég.Megbocsátom, amit tettél,Gyere vissza, ha Te sem feledtél. Nem tudom, hogy mit is tegyek,Hogyha Hozzád visszamegyek újra.Szeretni fogsz-e engem,Vagy csak játszol velem kigúnyolva. Érzéseim tönkreteszed,És egy napon megint csak elválunk.Vagy egy nyári éjszakákon,Boldogságról álmodozva járunk! Makó, … Olvass tovább
TAVASZI ÉJSZAKÁKON Tavasz éjszakákonÁlmodozom sokat,A régi emlékekLassan megfakulnak. De egy nagy szerelemÚjra éled bennem,Álmomban visszatér,Akit úgy szerettem. Szerettem egy asszonyt,Boldogság volt nékem,Földönfutó lettem,Mikor elvesztettem. Szívem magányos lett,Befelé hullt könnyem,Nélküle az életCsak kín, és gyötrelem. Makó, 1999. 03. 17.