ÉJSZAKÁNKÉNT ÁLMAIMBAN

Éjszakánként álmaimban,
Felkeres a régi boldogságom.
Elsuttogja halkan csendben,
Szeretlek még, pedig nem akarom.

Az utjaink, rég elváltak,
Téged mégis visszavárlak mindég.
Megbocsátom, amit tettél,
Gyere vissza, ha Te sem feledtél.

Nem tudom, hogy mit is tegyek,
Hogyha Hozzád visszamegyek újra.
Szeretni fogsz-e engem,
Vagy csak játszol velem kigúnyolva.

Érzéseim tönkreteszed,
És egy napon megint csak elválunk.
Vagy egy nyári éjszakákon,
Boldogságról álmodozva járunk!

Makó, 1999. 08 30.