TEMETŐBEN MUZSIKÁLNAK
/Cimbi barátom emlékére/

Temetőben muzsikálnak,
Búcsúznak egy jó baráttól.
Sír a hegedű négy húrja,
Elköszön egy zenéstárstól.

Sok szép nóta felidézi,
Azt a régi szép időket,
Amikor még vígan voltak,
Nem temettek emlékeket.

Nem felejtik sohasem el,
Akiért most a harang szól.
Aki egykor oly boldog volt,
A lelke is vígan dalolt.

Szerette Ő az életet,
A nótákat és a jó bort.
Sok éjszakát átvirrasztott,
Mindig egy asszonyra gondolt.

/Az/ öreg templom nagyharangja,
Utoljára szól most neki.
Azaz asszony ki elhagyta,
Talán soha nem is sejti.

Hogy a szívét összetörte,
És a lelkére sem gondolt.
Pedig neki a mindene,
Mindig az a szépasszony volt!

Makó, 1999. 08. 20.