HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁKON

Holdvilágos éjszakákon
Nem jön álom a szememre,
Egy szépasszony a szívemet,
Darabokra összetörte.

Csalogatott hitegetett,
Hazug szóval hívott engem,
Mikor mindenem megkapott,
Meggyötörte az én lelkem.

Mégis szerettem én nagyon,
Azt a drága hazug asszonyt.
Visszavárom éjjel-nappal,
Nélküle én nem nyughatom.

Ráemlékezem az óta,
Pedig elment mindörökre,
Az a csalfa hűtlen asszony,
/A/ boldogságom is elvitte.

Makó, 1999. 12. 06.