SZAVAK HELYETT

Valamikor ketten együtt,
Sétáltunk sokat.
Akkor éltünk mind a ketten,
Boldog napokat.

Kéz a kézben bandukoltunk
S egy szót sem szóltunk.
Szavak helyett szívünk beszélt,
S mi csak hallgattunk.

Pár száll virággal vártalak,
S szívem zakatolt.
Mikor megláttalak
Még a lelkem is dalolt.

Csapongott a képzeletünk,
S nem gondoltuk azt,
Hogy egy napon kapcsolatunk
Csak emlék marad.

Harminc nyár és tél is elmúlt,
Azóta talán.
Emlékezetemben most is,
Ott él az a lány.

A virág is elhervadt rég,
S nem várlak én már.
Egyszer talán elmondjuk még,
Szép volt az a nyár!

Makó, 1999. 12. 05.