FOHÁSZ

Isten!-
Mért bántasz engemet?
Én sosem bántottalak.
Meggyötörted a lelkemet?
Te nagyon gonosz vagy!
Fiad megöletted!
Most rám fáj a fogad?
Krisztus lelkét magadhoz vetted,
Csak a testét kínoztattad!
Engem eltiporhatsz, mint egy férget,
De a lelkem ne háborgasd!
Mondd meg, mit akarsz?
Öröm ez Neked?
Ámor nyilával szívem átlövetted,
Nem volt elég ez?
A világban háború dúl,
Van már sok kereszt!
Korházakban kínok-kínjával,
Sok-sok ember hal meg.

Isten!-
Te hatalmas vagy,
Az embereket mért nem segíted?
Engem bántasz?
Tudod Te, hogy milyen a boldogság,
Vagy ilyenkor boldog vagy?
Hová jut így majd a világ,
Ha ezt szolgálja hatalmad?
Ha egyszer magadhoz szólítasz,
Szemembe hogyan nézel?
Te nem Lucifer vagy!
Neked segíteni kell,
Ne bántson hát hatalmad!

Isten! –
Béküljünk ki!
Pedig elvetted kit szerettem.
Legyen jó neki!-
Vagy Őt is bántani akarod?
Már bántottad sokat!
Az Ő lelkét is zsarolod,
Ehhez kell hatalmad?
Nemes szívét másnak adod,
Vagy keresztül döfi nyilad?
Oh, Istenem hát Te is ilyen vagy?
Gonosz és konok agy?
Én ember segítsek rajtad,
Egyedül már kevés vagy?

Megalázkodjam előtted?
Könyörögjek, hogy ne bántsd Őt?
Szeretem nagyon, hát nem érted?
Van szíved bántani egy gyenge nőt?
Kihez forduljak, hogy világosodjon meg elméd?-
Ha bántod Őt,- Te őrült vagy!
Oh! – bocsáss meg nekem,
Már én sem tudom, mit teszek.
Mentségemre legyen,
Egy drága nőnek kérek, nem nekem!
Ha már tőlem elvetted,
Kérlek, olyannak add,
Ki szereti Őt, és lelke megnyugodhat.
Isten!-
Ha ezt megteszed,
Akkor tényleg Isten vagy!

Makó, 1999. 11. 22

.