HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁKON

HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁKON Holdvilágos éjszakákonNem jön álom a szememre,Egy szépasszony a szívemet,Darabokra összetörte. Csalogatott hitegetett,Hazug szóval hívott engem,Mikor mindenem megkapott,Meggyötörte az én lelkem. Mégis szerettem én nagyon,Azt a drága hazug asszonyt.Visszavárom éjjel-nappal,Nélküle én nem nyughatom. Ráemlékezem az óta,Pedig elment mindörökre,Az a csalfa hűtlen asszony,/A/ boldogságom is elvitte. Makó, 1999. 12. 06.