TAVASZI ÉJSZAKÁKON

Tavasz éjszakákon
Álmodozom sokat,
A régi emlékek
Lassan megfakulnak.

De egy nagy szerelem
Újra éled bennem,
Álmomban visszatér,
Akit úgy szerettem.

Szerettem egy asszonyt,
Boldogság volt nékem,
Földönfutó lettem,
Mikor elvesztettem.

Szívem magányos lett,
Befelé hullt könnyem,
Nélküle az élet
Csak kín, és gyötrelem.

Makó, 1999. 03. 17.