TALÁN VALAMIKOR

Talán valamikor
Elmondom majd Néked,
Miért is szeretlek,
Oly annyira Téged.

Szeretem a hangod,
Szemed ragyogását,
Vidám kacajodat,
S lelked megnyugvását.

Szeretem a helyet,
Ahol megláttalak,
Szeretem a napfényt,
Melynél csodálhatlak.

Szeretem a rózsát,
Mely csak Neked nyílik,
Szeretek mindenkit,
Ki Hozzád tartozik.

Szeretlek én Téged,
Boldoggá tesz engem,
Szeretlek, míg élek,
Ezt nem feledhetem.

Szeretem a lényed,
Törékeny alkatod,
Szeretem az Istent,
Aki nekem adott.

Makó, 1999. 03. 15.