magány

HÁZI MÚZEUM

Szerző:

HÁZI MÚZEUM Házi Múzeum, hol élek,Velem vannak az emlékek.Őseim kedvenc tárgyai,Sorakoznak sorban ott mind. Dísztányérok, vázák, nippek,Cserépkannák, szilkék, képek.Egymás mellett kiállítva,Tatám, mamám hagyatéka. Szüleim mit reám hagytak,Gobelinek apámtól varrva.Az alakoknak arcmása.Anyámnak volt a munkája.. Híres festő alkotása,Ő-, Almási Gyula Béla.Anyám, és apám portréját.Ajándékként nekünk adá. Múlt és jelen a házunkban,Öt generáció nálam.A képekről reám néznek,Szeretetet … Olvass tovább

KINEK PANASZKODJAM?

Szerző:

KINEK PANASZKODJAM? Kinek panaszkodjam,Az útszéli fáknak?Ők is zúgva, sírvaMegváltóra várnak. Zivatar, zimankó,Szél s dér veri őket,Nincs, aki megszánjaA rab, szenvedőket. Úgy fekszem itt olyan árván,Egymagamban, mint letaroltFa, az őszi alkonyatban.Mint haldokolnak, sápadt levelek,Miről a könnyes gyanta lepereg. Neked panaszkodomS elmondom a szép csendben,Hogy a szívem mért fáj,Mért gyötör a lelkem. Éjszakánként miért,Álmatlanul fekszem.Rád gondolok olykor,Visszavár … Olvass tovább

NÉZLEK ÉN

Szerző:

NÉZLEK ÉN Nézlek én, csak nézlek,És semmit sem kérdezek,Helyetted szobádban,A virágok beszélnek. Nem ott nőttek Nálad,Azt mindig mások hozzák,S nekem egyszer majd ők,Isten veled azt mondják. A piros rózsák talán,Szerelmet ígérnek,Vagy jelképei ők,Egy újabb szerelmednek? Fehér, nincs pedig azazÁrtatlanság jele,Be vagyok csapva,Vagy csak elmém tévedne? Rózsa és a tövis,Az mindig egy fogalom,Engem, hogy mért hozták,Az … Olvass tovább

TAVASZI ÉJSZAKÁKON

Szerző:

TAVASZI ÉJSZAKÁKON Tavasz éjszakákonÁlmodozom sokat,A régi emlékekLassan megfakulnak. De egy nagy szerelemÚjra éled bennem,Álmomban visszatér,Akit úgy szerettem. Szerettem egy asszonyt,Boldogság volt nékem,Földönfutó lettem,Mikor elvesztettem. Szívem magányos lett,Befelé hullt könnyem,Nélküle az életCsak kín, és gyötrelem. Makó, 1999. 03. 17.