MAKOVECZI ÁLOM

Egy ember, ki álmodni, mert,
S álmával, világnak üzent.
Kupolái égre néznek,
S a mennyboltnak integetnek.

Földből nőtt ki emelkedve,
Beton és fa ölelkezve.
A monstrum, ha beszélhetne,
Szépségével dicsekedne.

Megcsodálja, ki arra jár,
Szép szavakkal nem sokat vár.
Fürdők-fürdője lett mára,
Makó város büszke vára.

A sok beteg gyógyulni jön,
Iszap, gyógyvíz, fájó öröm.
Szaunái tárva nyitva,
Reád várnak, – jöjj el oda!

Sodrófolyosónak árja,
Elrepít a boldogságba.
Buzgárjai gyógyítanak,
Orvosai, – fájó csontnak.

A sok szépségnek látványa,
Fiataloknak tanyája.
Boldog öröm, vigadalom,
Egy helyen kész birodalom.

Híre terjed, világot lát,
S felkeresik az új csodát.
Ki belépett egyszer vala,
Visszavágyik ámuldozva.

Egy ember ki álmodni, mert,
Álmaival büszkén üzent.
Köszönet a tervezőnek,
Álomnak és remekműnek!

2012-03-08