MEGMUTATOM A VILÁGOT…

Megmutatom a csillagot,
Melyet a felhő eltakar,
Az érzést, és a szenvedélyt,
Amit az árny sosem zavar.

A lelkem, amely bennem él,
Szívemben lakik, s ott dobog,
A boldogságom, örömöm,
Te jelented, azt Te adod.

Megmutatom a Nap fényét,
És sugárzó ragyogását,
Annak éltető erejét,
Csodás gyógyító hatását.

A szerelmem mi tűzben ég,
S mindig erősebben lobog,
Szellők szárnyán Neked küldöm,
Hozzád vágyom, s Rád gondolok.

Megmutatom a világot,
A pompázó kikelettel,
Madarak csivitelését,
Hegyet, völgyet tengerekkel.

Virágzó fákat, bokrokat,
Ahol a sok madár fészkel,
Az erdei állatokat,
A bennszülött emberekkel.

Megmutatom az életet,
És értelmet adó tényét,
Az emberi kapcsolatot,
És annak minden reményét.

Ha, mindezt látod és érzed,
Neked adom, legyen Tied,
Cserébe csupán azt kérem,
Szeress nagyon, míg tart élted!

Makó, 2012-04-19