MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY

MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY(Cigányprímás emlékére)1909-1980 Bronzba öntve áll ott,Az egykori művész,Hegedűjét tartja,Ahogy valaha rég. Sok nóta volt abban/A/ régi szárazfában,Sírt-zokogott vala,Bent a Koronában. Felkereste régen,Makó város népe,És az átutazóKülföldi vendége. A pódiumon állvaHúzta a sok nótát,Kinek örömére,/Vagy/ enyhítve bánatát. „Úgy szállnak az évek,Mint a tűnő álom,Szárnyukat megkötni,Hiába próbálom.” Kedves nótájáraEmlékezék mostan,Szobra előtt állvaA szívem megdobban. Lepereg … Olvass tovább

MEGÁLLOK A TEMETŐBEN

MEGÁLLOK A TEMETŐBEN‘Fátyol Misi emlékére’ Megállok a temetőben,Fátyol Misi régi sírhantjánál,Elmerengek némán csendben,Felidézem a régi nótáját. Hegedűjével könnyeket,És mosolyt varázsolt az arcokra,Mikor a hegedű húrján,Felcsendült a sokat hallott nóta. Elnémult a hegedűje,Nem szól többé már a régi nóta,Lent pihen az öreg prímás,Nótájával lett a sír lakója. De a lelke fent muzsikál,Valahol a magasságos égbe’,Ráemlékeztet az … Olvass tovább