MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY

MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY(Cigányprímás emlékére)1909-1980 Bronzba öntve áll ott,Az egykori művész,Hegedűjét tartja,Ahogy valaha rég. Sok nóta volt abban/A/ régi szárazfában,Sírt-zokogott vala,Bent a Koronában. Felkereste régen,Makó város népe,És az átutazóKülföldi vendége. A pódiumon állvaHúzta a sok nótát,Kinek örömére,/Vagy/ enyhítve bánatát. „Úgy szállnak az évek,Mint a tűnő álom,Szárnyukat megkötni,Hiába próbálom.” Kedves nótájáraEmlékezék mostan,Szobra előtt állvaA szívem megdobban. Lepereg … Olvass tovább