MAKÓI FÁTYOL MIHÁLY
(Cigányprímás emlékére)
1909-1980

Bronzba öntve áll ott,
Az egykori művész,
Hegedűjét tartja,
Ahogy valaha rég.

Sok nóta volt abban
/A/ régi szárazfában,
Sírt-zokogott vala,
Bent a Koronában.

Felkereste régen,
Makó város népe,
És az átutazó
Külföldi vendége.

A pódiumon állva
Húzta a sok nótát,
Kinek örömére,
/Vagy/ enyhítve bánatát.

„Úgy szállnak az évek,
Mint a tűnő álom,
Szárnyukat megkötni,
Hiába próbálom.”

Kedves nótájára
Emlékezék mostan,
Szobra előtt állva
A szívem megdobban.

Lepereg előttem
A régi szép emlék,
Boldog idők dala
A fülemben cseng még.

Emlékké vált minden,
S örök emlék marad,
A zord hideg télben,
Vagy, ha jő a tavasz.

Virággal borítják
Szobrát néha napján,
Tisztelői néki
Friss virágot hozván.

/A/ múló évekből majd
Évszázadok lesznek,
Kik nem ismerték,
Ők is emlékeznek.

„Isten így akarja,
Isten így teremti,
Kidőlt keresztfának,
Nem köszön már senki.”

Híres cigányprímás,
Legendák prímása,
Makó főterén lett,
Szobor, – „keresztfája!”

Makó, 2012-02-28