TÉZISEK A FÜRDŐVEL KAPCSOLATOSAN!

Miért történnek olyan megnyilvánulások a fürdőben, melyek nem szerepelnek a Makovecz maketten, tehát nem a terv része?
Kerítés készül a fürdőben, amely elválasztja a Tanuszodát és az épülő Fürdőt. Adottsága folytán amúgy is kicsi a fürdőben a napozáshoz használatos zöld terület. Ezzel a kerítéssel szinte teljesen minimálisra csökken a tanuszoda övezete, füves területe.
Köztudott, hogy az egykori 50 méteres medencének csupán 70%-t teszi ki az új fürdő 10 medencéjének területe négyzetméterben kifejezve.
Forgalom télen minimális. Nyáron lehetetlen lesz bekényszeríteni a makói, és külföldi vendégeket az épület túlméretezett fürdőkádjaiba, mert nagyságaik miatt csupán sok-sok jóindulattal lehet medencéknek nevezni az új létesítmény „medencéit”!
Három részre lesz felosztva a fürdő. Az igazgatónő elmondása szerint háromféle jegy, bérlet lesz váltható: 1. Tanuszoda, + gyógymedencék, 2. Élménymedence+az új rész medencéi, 3. Kombinált jegy, bérlet, mely birtokában minden használható.
Ez a tagoltság teljesen ésszerűtlen. Köztudott, hogy a román vendégek az élménymedencét és a 33 méteres medencét használták előszeretettel. Amennyiben az elkövetkező nyáron befizetnek az élménymedencékre, – ott túlzsúfoltság lesz, a fürdő többi részében meg pangás.
A tanuszodát használó fiatalok elől elrekesztik a csúszdát, és ha a gyerekek használni szeretnék ezt a kedvelt létesítmény, akkor két helyre kell jegyet váltaniuk. Makó egy elszegényedett város, ennek folytán nem valószínű, hogy a szülők gyermekeinek két jegyet fognak váltani.
Kérdezném: Akkor minek a csúszda?
Nem vagyok olyan fürdőszakember, mint a Makóiak szemében meglehetősen népszerűtlen, Kovacsics Úr, de a józan parasztész elmélete szerint gondolkozva sokkal ésszerűbb volna egyfajta belépő használata elfogadható áron. Ezzel a szomszédos városokból is idecsalogathatnák a fürdeni vágyókat, és elterjedne a hír, hogy a makói fürdőben egy belépővel minden medence használható. Hosszútávon így elképzelhető, hogy nagyobb bevételre számíthatnának, mint a széttagoltság módszerével. Különösen akkor, ha úszómedence is épül majd.
A fórumok mindegyikén ott voltam, ahol elhangzott az a mondat: „Célkitűzésünk a mórahalmi fürdő utolérése, a későbbiekben elhagyása a forgalma terén”. A kiváló szakember Vörös Úr kijelentette, hogy a Wellness fürdő nem a makóiak zsebének épül. Érdemes volna visszakeresni a felvételeken ezt a kijelentést. Vörös Úrtól Sárváron már „érzékeny búcsút vettek”, hasonlóan, mint Kovacsics Úrtól három más fürdőben.
Mórahalmon a szaunák használata is benne van a jegy árában, és az egész fürdő használható egy belépővel, sőt értékeik megőrzésére, még ingyen trezort is lehet igénybe venni.
Nem cél már Mórahalom fürdőjének utolérése?
Kovacsics Úr teljhatalmának köszönhetően dönt ezen a téren. Mivel csak látogatóba jár ide időnként, és nem beszélgetett el még a makói emberekkel, akiket szeretne meghódítani a fürdő részére. Így elkerülte a figyelmét, hogy Makó egy szegény város, ahová a még nálunk is szegényebb román vendégekre számíthat elsősorban.
Egyszerre mindenki csak egy medencét tud használni. Tehát értelmetlen minden fürdőzőt megkülönböztető órákkal ellátni. Olyan színezete volna az egésznek ez a megkülönböztetés, mint annak idején a zsidók sárga csillagja.
Nem beszélve, az amúgy is meglehetősen lassú beléptetésről csúcsforgalom idején. Az ellenőrzés plusz munkaerőket igényelne.
A fürdővel kapcsolatosan megemlíteném a Marczibányi tér átkeresztelését, ami az ott lakók összes olyan okmányának melyeken szükséges a lakcím, újraváltását teszi kötelezővé. A költségeket az önkormányzat átvállalja. (Van pénz bőven?!)
Egyszerűbb volna a fürdőt Makovecz fürdőnek elnevezni, mint ilyen tortúrának kitenni az ott élőket. €
Úgy gondolom, aki annyit tett Makóért, mint Makovecz Imre megérdemelné, hogy fő művét, (mellyel Európa hírűvé teszi Makót, mint fürdővárost) róla nevezzék el. Ennyit megérdemelne egy Európa, de lehet, hogy helyes a világhírű építész kifejezés is.
Ki találta ki ezt a közutálatnak örvendő Hagymatikum elnevezés, hogy ennyire ragaszkodnak hozzá?

Makó, 2012. 02. 26.