A LEGSZEBB NÓTÁKAT

A legszebb nótákat,
Fellapoztam sorban,
Egy szőke asszonynak,
Mindet eldaloltam.

Eldaloltam csendben,
Két szemébe néztem,
Azt kutattam benne,
Hogy miért szeretem.

Azt kutattam benne,
Hogy miért szeretem,
Nem gondoltam akkor,
Hogy Ő becsap engem.

Égszínkék szeméből,
Nem vettem én észre,
Hogy egy csalfa asszonyt,
Imádtam becézve.

Csalfa volt az asszony,
Ő csak játszott vélem,
Pedig míg daloltam,
Pezsegett a vérem.

Most már kérhet engem,
Hogy daloljak néki,
Ne várjon több nótát,
Mást nevessen Ő ki!

Makó, 1998. 12. 17.