AZ ÉVFORDULÓ EMLÉKE

Eljött születésed napja,
S rád köszöntött, ez az óra.
Nem tudom, hogy mit is mondjak,
Emléket, hogyan állítsak?

Szép szavakkal ódát írjak,
S fennkölten úgy méltassalak?
Kedves verssel köszöntselek,
Szebbé téve az ünnepet?

Kérdéseim záporoznak,
Helyt adva a valóságnak.
Gondolataim cikáznak,
S hozzád csendesen eljutnak.

Átnyújtom csokorba szedve,
Emlékversben fűszerezve.
Átölelnek a rímeim,
S összecsengnek a szavaim.

Minden sorba beleírva,
Vagy talán csak egy mondatba,
Ott van elrejtve, megbújva,
E nagy napnak ajándéka.

Ünnepel az egész család,
S mondanak neked hozsannát.
Elhalmoznak szeretettel,
Rád nevetnek emelt fővel.

Mosoly ragyog a szemükben,
Virágcsokor a kezükben.
Elmondja most ott mindenki,
A szeretetét kiönti.

Meghatódsz a boldogságtól,
A szép szók sokaságától.
Ráébredsz a valóságra,
Rólad szól e boldog óra.

Körülvesznek, becézgetnek,
Nevetgélnek, szeretgetnek,
Asztali áldást mondanak,
Összecsengnek a poharak.

Csengésüknek a zenéje,
Elkísér a messzeségbe,
Hangja megmarad füledben,
Évfordulód emlékében.

Úgy érzed, hogy most jó volna,
Hogyha megállna az óra,
A mutató nem haladna,
S az idő is ácsorogna.

A boldogság tartós lenne,
Az érzelmek tengerébe’.
Az örömök szárnyalnának,
S mindig csak terád várnának.

A nappalok, éjbe nyúlnak,
S az éjszakák varázsolnak.
Álmot hintenek szemedre,
Kecsegtetést, rebesgetve.

Másnap visszanézel rájuk,
Felfeded mi volt óhajuk.
A rosszat, azt sutba veted,
Ám a jót, azt megszívleled.

Az életed ábrándozás,
Várod a bíztató órát.
Azt, ami most elérkezett,
Melyet soha nem feleded.

Mit kívánjak, most e napon,
Mi jó lenne, neked nagyon.
Ragyogjon az ég feletted,
S minden napod legyen ünnep!

Makó, 2015-09-25