A SZÍV!

Gép, vagy motor, netán csoda,
(Az) érzelmeket raktározza.
Ott vagy benne, beköltöztél,
Mesés érzésekké értél.

Szív, lélek, agy, szem, mind együtt,
Bensőnkben él, ott keressük.
Szem a lelkünk tükörképe,
Felfedezés, – nagy értéke.

Amit lát, azt továbbadja,
Agyunkhoz úgy továbbítja.
Szívünk, s lelkünk nagy szerepe,
Érzelmeink viselése.

Szerető szív, lélektana,
Ragaszkodás a hatalma.
Lélek nélkül nincsen élet,
Üressé válsz, ha nincs lelked.

Szomorú lesz az életed,
Ha feleded a szerelmed.
A szerelem furcsa dolog,
Magától jön, s a szív dobog.

Nyugtalanul zakatolgat,
Nem hagy békén, folyvást nógat.
A lelkünk is azt diktálja,
Szívre hallgass, meg az agyra.

Gondolkodás nagyhatalom,
Döntés feletti uralom.
Hogyan döntesz, mint cselekszel,
Őrlődés az sokszor stresszel?

A szem könnyen, könnybe lábad,
Rossz döntésnek úgy vet gátat.
A sírás az nem megoldás,
Útkeresés, nem pedig más.

Patakban folyik a könnyed,
Két szemed meg vöröses lesz.
Rázkódik az egész tested,
Talán háborog a lelked.

Megnyugodni nagyon nehéz,
Egyre kavarog az érzés.
Száguld benned sok gondolat,
Köztük válogathat az agy.

A döntésnek hatalma nagy,
Rád nehezedik, s ott marad.
Jól, vagy rosszul választottál,
Kiderül, ha megnyugodtál.

Életünknek utat mutat,
Az érzelmünk folyton kutat.
Ki tudja, hogy mi lenne jobb,
E kérdés benned mocorog?

Az idő közben elrohan,
Mint gyorsvonat, úgy elsuhan.
Ránk nyomja kegyetlen jelét,
Korunknak valós bélyegét.

Szemünk becsap, rosszalkodik,
Félrevezet, úgy bátorít.
Nem látja meg a ráncokat,
Így csak hamis képet mutat.

Szív és lélek is változik,
Lelassulva akadozik.
A lelkesedés egyre fogy,
Megmásítani nem tudod.

Egy nap a szívünk feladja,
Lelket, s agyat cserbenhagyva.
Az élet megáll, – nincs tovább,
Szemünk sem lát többé csodát.

Makó, 2015-08-13