HAJNALI UTAZÁSOM

Hajnaltájban felébredek,
Nagy hirtelen útra kelek.
Körbejárok minden utcát,
Melyek Makót határolják.

(A) város peremén száguldok,
Kerékpáron, csodás dolog.
Harapom a friss levegőt,
Amely megtölti a tüdőt.

Az izmaim felfrissülnek,
Engedékenyen repítnek.
Örülök a magányomnak,
S lassan ébredő városnak.

Felettem a Nap is ébred,
Szemembe süt, úgy melenget.
Sugaraival megfürdet,
Erőt ad, a vén szívemnek.

Kerékpárom kerekei,
Gurulnak az abroncsai.
Gépiesen úgy forognak,
Mintha nem földön járnának.

Kakasszó a hajnal hangja,
S felugat egy álmos kutya.
Nekiront a kerítésnek,
Nem örül az idegennek.

Ahogy közben távolodom,
Megnyugszik bent az udvaron.
Vakkant még a rend kedvéért,
Tudja azt, hogy ennyi elég.

(Az) utca másik vége felől,
Egy újságos tűnik elő.
Hírlapokkal a pakkjában,
Csendben halad egymagában.

Újságjait szortírozza,
S postaládákba berakja.
Házról-házra lassan halad,
Néha ásít hatalmasat.

Ahogy pirkad az ég alja,
Kapuk nyílnak szépen sorba.
Benépesülnek az utcák,
S munkába indulók járják.

Fehér-cseléd seprőjével,
Serénykedik nagy erővel.
Takarítgatja a járdát,
Ne érje szó háza táját.

Amint a sepréssel végez,
Látszik rajta elégedett.
Locsolóval a kezében,
Portalanít jókedvében.

A kofák is útra kelnek,
Piac felé igyekeznek.
Kosarukban friss virággal,
S mindenféle portékával.

Kocsma előtt visz az utam,
Az ajtó, sarkig nyitva van.
Benn mulatós zene harsog,
Vendégváró „koncert” van ott.

Az utcán pár állástalan,
Pöfékelnek a nyomorban.
Beszélgetnek, vitatkoznak,
Vezetőkre szitkot szórnak.

A várost, hogy körbe járom,
Mindig ezt a képet látom.
Eszembe jut ifjúságom,
(A) boldog időt nem találom.

Makó, 2015-08-0I