A TANYA VARÁZSA

Tanyáján él magányosan,
Jószágok közt egymagában.
Nyolcvan évét már elhagyta,
Mégsem zavarja a munka.

Nincs megállás, hajtja magát,
Gyarapítva a vagyonát.
Szorgalmának nincsen párja,
Tanyájának lett a rabja.

Van a városban is háza,
De a tanya az otthona.
Ott éli világát csendben,
A városhoz közelségben.

Süt, főz naponta rendesen,
Két éhes szájnak kedvesen.
Hazavárja oda fiát,
S válogatós unokáját.

Traktálja őket naponta,
Finomságot varázsolva.
Boldog, hogyha ízlik főztje,
Ettől mindig jó a kedve.

Cipekedik, etet, itat,
A portáján takarítgat.
Szürke marhákat is tartott,
Rájuk két kuvasz vigyázott.

Az udvaron macskasereg,
Harminc, negyven pihengethet.
Az egeret nem ismerik,
Mégis kövér ott mindegyik.

Gazdaasszonynak kedvence,
(A) két tyúkja és pár csirke.
Volt ott tyúk egy egész sereg,
De nagyrészük áldozat lett.

Kóbor kutyák odaszoktak,
A tyúkokból falatoztak.
Megcsappant tehát a farmja,
S így maradt neki két tyúkja.

A gyöngytyúkok fákon élnek,
Rikácsolnak, úgy zenélnek.
Puskavégre kerül néha,
Egy-egy levesnek fazékba.

A libái gágogással,
Köszöntik mindig elánnal.
Nem keltettek kicsi libát,
Bosszantva a tanyás gazdát.

Márton napján így belőlük,
Pecsenye lett, jó libasült.
Két kövérdisznó az ólba’,
Hízik súlyuk gyarapodva.

Lesz azokból kolbász, hurka,
Tepertő, zsír és szalonna.
Sok a jószág, és a munka,
Így él tanyáján Rózsika.

Elektromos kerékpárján,
Városba jár, néha napján.
A fürdőben pihenést lel,
Felfrissül, megnyugvást színlel.

Folyton az órát figyeli,
Neki időre kell menni.
Rohan haza száguldozva,
Mintha üres taxi volna.

Tanyájának a varázsa,
Rabszolgaként haza hajtja.
Erőt merít minduntalan,
Sajnálja, hogy (csak) két keze van.

Makó, 2015-08-23