HAZUDNAK, VAGY FÜLLENTENEK!

Hazudnak, vagy füllentenek,
A bajbajutott emberek.
Gyermekcsínyekkel kezdődik,
Felnőtt korban folytatódik.

Politikusnak ez sikk már,
Sokszor nincs is nekik határ.
Arcátlanul megvádolják,
Egymást, mikor rágalmazzák.

Pedig tudják, hogy nem igaz,
Bemocskolják a társukat.
Gátlásukat levetkőzik,
A leleplezést nem tűrik.

Büszkeségük nem engedi,
A valótlant elemezni.
Emelt fővel csak azt mondják,
Mit hazudtak, azt állítják.

Hazugság okosnak való,
Ilyen ember lehet csaló.
A butának ez kész bukás,
Elfeledi állítását.

Nem jut eszébe, mit mondott,
Szégyenkezik, ha megbukott.
Cserbenhagyta hazugsága,
Pellengér lesz neki sorsa.

A bűnöző nem tehet mást,
Menti bőrét a hazugság.
Az ügyvédje kitanítja,
Valótlanságát, hogy mondja.

Bíró előtt szebbé teszik,
A gazságot kifényezik.
A felmentés reményében,
Összefog gaz, s ügyvéd szépen.

Pénz beszél, a kutya ugat,
Ez a való, ez az igaz!
Cél szentesíti az eszközt,
Ez lebeg mindenki előtt.

Hazudik az egész világ,
Nincsen másként, – nem ámítás.
Bűn, vagy nem már nem is tudják,
Az is lehet, nem akarják.

Nő és férfi is hazudik,
Tisztességük úgy virágzik.
Mert, ha minden kiderülne,
Bábeli zűrzavar, lenne.

Hazudik a nőfaló is,
Menti hölgye tekintélyit.
A csapodár nő is hallgat,
Lovagjáról nem is szólhat.

Hazudik a prostituált,
Letagadja a tarifát.
Adócsalóvá úgy válik,
Kettyintésért nem adózik.

Boccaccio: Dekameronja,
Réges-régen már tudatta.
A felesleg szabad préda,
Ez a párok ajándéka.

Élnek ezzel az emberek,
Házon kívül hemperegnek.
Nem figyel már rájuk senki,
Ez ellen nem lehet tenni.

Hogyha hazudnék én, neked,
Azért tenném, mert szeretlek.
Azt kívánom, legyél boldog,
A hazug szó, – ne legyen ok!

Makó, 2015-03-16