FOGYNAK MÁR A NAPOK

Az idő kereke forog,
S egyre fogynak már a napok.
Bár nem érzed még, de tudod,
Születtél, és meg kell halnod.

Van még idő helyrehozni,
A hibákat javítani,
Szembenézni a valóval,
Sokszor cudar hazug szóval.

Múltadat, ha felidézed,
Életedet rendezheted.
Amit nem tettél meg soha,
Annak ideje most volna.

Ne halogasd azt holnapra,
Lesz-e holnap, azt ki tudja?
(A) jövő kiszámíthatatlan,
A határa bizonytalan.

Tervet kovácsolhatsz sokat,
Életednek értelmet ad.
Előre nézni reménység,
Vagy megadá, vagy nem az ég?

Tervet, tervek követhetnek,
Gondolatok úgy születnek.
A múlt és a ma a biztos,
A holnapot csak várhatod.

Reménykedhetsz bizakodva,
Ötleteid rakosgatva.
Pató Pálnak örökében,
Ha élsz, – elvesztél már régen.

Ne várj te a sült galambra,
Nem repül az, hozzád soha.
Küzdelem az élet maga,
Sajna, – ez mindenki sorsa.

Az ég is elborul néha,
Mintha Isten gondolkodna.
Hibát vétet ő is sokat,
Elfuserált sok dolgokat.

Az emberek sínylik azt meg,
Mit az Úr rosszul tervezett.
Hat nap neki is kevés volt,
Belátja-e, – nem tudhatod?

Fohászkodhatsz minduntalan,
Az életed bizonytalan.
Mit megteszel az a biztos,
Ne várd neked, mit ád a sors.

Porszem vagy a nagyvilágban,
Küzdj, mert eltipornak ottan.
Azért mondom, kapj fejedhez,
Siess, míg az időd enged.

Hiba nélkül nincsen ember,
(Az) ötlet néha földön hever.
Járj mindig nyitott szemekkel,
S körültekintő lelkeddel.

Felszínen csak úgy maradhatsz,
Ha te küzdesz, úgy arathatsz.
Gyermekeid elindítod,
Bennük látod boldogságod.

Hibáidat, ha belátod,
Van még idő, javíthatod.
Igyekezz, amíg nem késő,
Ne zúduljon rád jégeső.

Összegezd, amit megtettél,
S azt is, amit elfeledtél.
Ez a dolgod, nem pedig más,
Mindenképp elvisz a kaszás!

Makó, 2015-04-24