A MI UTCÁNKAT

A mi utcánkat már,
Csak öregek lakják,
Elköltözött onnan,
Rég a fiatalság.

Csendesek a házak,
Nincs ott nótaszó már,
Nem dalol ott senki,
Csak a vándormadár.

De egy nap egy reggel,
Felvidult az utca,
Szépasszony költözött be,
Az egyik házba.

Csodás szépségére,
A Nap is mosolyog,
Magas házuk felett,
Minden csillag ragyog.

A sok öregasszony,
Irigykedve nézi,
Fiatalságukat,
Bennük felidézi.

De a férfinépség,
Mindig alig várja,
Hogy a szép asszonykát,
Valahol meglássa!

Makó, 1998. 09. 03.