AMIKOR RÁNK RAGYOG A HOLD

Oly sokáig vártalak én Téged,
Nem hitted el, hogy rég szeretlek.
Most, hogy itt vagy végre,
Nem engedlek el,
Nekem a boldogság,
Csak is Te leszel.
Sétálunk majd együtt,
A Holdas éjszakákon.
Nézzük mi a csillagos eget.
Választunk egy csillagot ott,
S őrangyalod ő lesz majd Neked.

Amikor ránk ragyog a Hold,
Elmondom majd, hogy szeretlek.
Amikor átölel karom,
Eldúdolom azt Teneked,
Hogy ez nekem a boldogság,
Amire rég vártam én már.
Jó, hogy vagy nekem,
Szívemben Te leszel a nyár!

Makó, 2001. 01. 07.