MADRIDNAK SZÉPE

Madridnak szépe,
Táncolt egy bárban,
Mindig habanérát.
Rávárt ott este,
A férfinépség,
Hogy őt megbámulják.

Ő volt a fénypont,
A rivaldafényben,
Ha lába táncot járt.
Mindenki leste,
És alig várta,
A lánynak mosolyát.

Ám egyik este,
Meglátta ő ott,
Pedrót, a torrérót,
Ki ránevetett,
S fejével intett,
A lánynak egy bókot.

Megdobbant ettől,
A lánynak szíve,
Már csak neki táncolt.
Ezután este,
Mindig azt várta,
Hogy jöjjön már Pedro

Volt egy nagyon
Gazdag úr is ott,
Ki szerette őt.
A legcsodálatosabb
Leányt a kis
Táncosnőt.

Vagyont ígért
A szerelméért,
És még oly sokat.
Azt hitte,
Hogy a lánytól majd ő,
Pénzéért mindent megkap.

De a lánynak már
Nem kellett vagyon,
Szíve Pedróé volt.
A gazdag úrnak
A pénzéért ő,
Sohase’ nem táncolt.

Boldog volt nagyon
Szegényen is,
Ha Pedrónak táncot járt.
A torrérónak
Adta szívét,
És minden éjszakát!

Makó. 2001. 12. 20.